Kiégés, 2010.

A július a Szár-hegyen is a nyári szünet ideje. A legtöbb növény ekkorra már befejezi az intenzív élettevékenységeket (virágzás, szaporító képletek kifejlesztése). Életformától függően vagy végleg átadja a faj további képviseletének szerepét, vagy "takarékos üzemmódra" vált és az addig felhalmozott tartalékok felhasználásával őrzi meg magát a hűvösebb, vízellátás szempontjából kedvezőbb időkre. Ez éppenséggel lehet a következő tavasz is, de a növények egy része a lehűlés és őszi esők hatására még ugyanabban az esztendőben felújul. Jól megfigyelhető az élő természet alkotóinak két fontos tulajdonsága, az alkalmazkodó képesség és a versenyképesség. A növények egy része éppen úgy alkalmazkodott

hogy azokat az időszakokat használja saját életének kiteljesítésére, amelyekben mások "nincsenek útban". Nem takarják el a napot, nem foglalják el a területet, nem versengenek az itt-ott még fellelhető kevéske vízért, hajnali harmatért.
Amikor a hónap közepén fent jártam, már nagyon éreztette hatását a június utolsó harmadától tartó száraz, hőségnapokkal tűzdelt időszak. Elkezdődött az igazi szárazságtűrők és "nagy túlélők" szezonja. Már megjelent a vízparti deréce, és javában virágzott a kígyóhagyma. A sárgahagyma elvirágzóban volt. Örömömre, a védett hosszúfürtű harangvirág (Campanula macrostachya) egy új lelőhelyét is megtaláltam. Az ágas homokliliomról is kiderült,

habár szálanként, de több helyen is megtalálható, mint ahol eddig mutatkozott. Virágzáshoz készülődött a szamárkenyér

és a szalmavirág.
A kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata) hosszú, pillátlan szálkái még egyenesen nyúltak előre. Apró, sárga portokjait rezgette az enyhe szél. A Terra Alapítvány által gondozott honlapon ezt találtam róla:
"50-100 cm magas bokros tövű fűféle. Levelei keskenyek, 1 mm szélesek, lemeze begöngyölt, a nyelvecske árszerűen kihegyesedő. A bugát a felső levél hüvelye fogja körül, a pelyvák háromerűek, rövid szálkájúak. Toklásza 10-12 mm, szálkája 10-20 mm hosszú, érdes, de nem tollas, felső része később erősen csavarodott. Szemtermése 10-12 mm hosszú, könnyen az állatok bőre alá fúródik." (Vigyázt! A szálka méret-megadásámnál a mértékegység nem mm, hanem cm!)
Az egyszikűeknek, ahova a kunkorgó árvalányhaj is tartozik, fontos szerep jut a humuszképződésben. Bojtos gyökerükkel jól megtartják a talajszemcséket, nem engedik, hogy a víz elmossa, a szél elfújja. A sziklai talajképzésben akkor lépnek a színre, amikor a "pionírok" elegendő munkát végeztek ahhoz, hogy sekélyen gyökerező fűfélék számára megélhetést biztosítsanak. A szárazságtűrésben jeleskedő füvek (apró csenkeszek, perjék, a gyöngyperje
,
selyemperje és az árvalányhajfélék aztán humusszal borítják követ (lezárják) és további növények megjelenésének biztosítják a feltételeket.. hacsk nem jön egy motor, quad, terepjáró - esetleg egy kósza dózer.