Egészen más a júniusi kép a hegyen egy rendkívül csapadékos május és június-elő után, mint a megszokott. Az elmúlt évben például már május végére teljesen ki volt égve a növényzet, csak szenvedő vegetációnak lehettünk kedvetlen szemlélői. Olyan növényeket, amelyek eljutottak a virágzásig, alig találhattunk. A 2010. tulajdonképpen a másik végletnek felfogható, igazolva, hogy az időjárás még annyira hangsúlyozottan tendenciózus változásai szélsőségeket felmutatva érvényesülnek. Aki most járta be a júniusi hegyet, virágos rétet talált zöldellő füvekkel, sárga varjúhájjal, árvalányhajas, rőzsaszín lilán virító borzasszulák mezőkkel, szamócás szegélyekkel.
A szamócák a rózsafélék több alcsaládra oszló népes közösségének tagjai. A Fragaria nemzetség két faja is szedegethető, eszegethető a Szár-hegyen. A csattogó (F. viridis) és az erdei (F. vesca) szamóca, ahogy őket hivatalosan nevezni kell. A képen a F. viridis termése látható. Ennek a termése a gömbhöz áll közelebb, míg az erdei eperé kúpos. Fontos és nagyon lényeges különbség is van közöttük: az erdei eper gyógynövénynek számít, illatos, ő képviseli az igazi eperízt. Mindegyik előnyben részesíti az árnyékosabb helyeket, főleg bokrok alján és az erdők szegélyében fordulnak elő tömegesen. Termést május végén, júniusban hoznak. Bármenyi is volt a virág, s bármilyen sok levelet is látunk ilyenkor, aligha számíthatunk arra, hogy jól belakunk belőlük! Nem csak azért, mert nagyon aprók, hanem azért is, mert nagy a konkurencia. Betegségek, rovarok egyaránt szeretik. Szárazabb évjáratokban szinte nem is hoznak termést. Én felszaladok azért az egy-két szemért is, mert megéri!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése