Ideje tisztázni, hogy a magyar nyelvterületen található szárhegyek közül melyikről is van szó! Méretét tekintve majdnem biztos vagyok benne, hogy a legalacsonyabb. Ha nevezetességeit vesszük számba, akkor sem a leghíresebb. Akkor miért foglalkozni vele? Ha másért nem, akkor azért, mert ez áll hozzánk legközelebb. Földrajzilag biztosan. S ugyanebben az értelemben, s bizonyos más szempontokból is itt vagyunk "belül". Ismét más szempontok szerint pedig itt vagyunk "kívül", de most a "belül" a fotosabb.
Elérni könnyű, mert a "régi" 7-esen, Szabadbattyán után a csillagvölgyi motocross pálya felé lefordulva, vagy a falu valamelyik felfelé vezető utcáján elindulva (javasolt a Széchenyi) hamar fent vagyunk. Lentről nem is tűnik "hegy"-nek. Fentről viszont meglepően impozáns, 360°-os panoráma tárul elénk a Mezőfölddel, benne a Sárréttel, falvakkal, városokkal. Innen látszik, hogy nem csak méterrel (itt éppen 228-cal) lehet mérni egy hegy magasságát, hanem azzal is, hogy milyen messze lehet ellátni róla.
Anyagát tekintve kristályos átalakuláson átment Devon kori (300-500 millió év) mészkő. Nem lehet tudni pontosan, mert nem maradt meg benne élő maradvány, csak egy ős patkány (kórt már rég nem terjeszt) csontja, mintegy 60 millió évvel ezelőttről. A geológiai idősorról és az ásványtani dolgokról lehet ezt azt olvasni többb helyen, több témában, pl itt.
Valóban úgy tűnik, a nagyobb érték abban a mintegy 120 méteres mélységű rétegben van, amiből autópályákat és más értékes dolgokat lehet építeni. Lenne több is, de az alatta lévő karsztvíz védelme miatt határa van a bányászható mélységnek. Nekünk, akik csak szemléljük, és csak nagyon áttételesen vagyunk élvezői az emberiség eme ásványi kincsből származó javainak, aggodalommal nézzük a rohamos művi eróziót. Éppígy szemléltük a Polgárdi felőli oldalon fogyó, majd eltőnő Somlyót is.
Hadd említsek meg egyet a nevezetességek közül is. Az itteni elmondások és korabeli hírek szerint itt találták meg és megtalálójától innen rabolták el a Seuso kincseket.
Talán ezért kap egyre nagyobb figyelmet az a néhány hektáros sziget, amely a sekély humuszrétegtől és a sokat ragyogó naptól kap energiát, hogy a tőle csak centiméterekre véget érő művelt szántóktól, szőlőktől jól elkülöníthető sziklai élőközösséget tartson fenn. Az ott most még előtűnő, aztán minden bizonnyal lassacskán szintén eltűnő világnak igyekszem emléket állítani kevés szöveggel körített képek formájában.
Nem vagyok egészen egyedül, s a megjelenés sem kizárólagos.
Azért nem ártana az élő világ ismerete, és a fotózás területén a segítség!
Ezért is gondoltam erre a formára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése