Milyen mostohán is bántunk vele mindeddig! Az eredeti fajjegyzék nem tartalmazta, én pedig évekig annyira természetesnek tartottam jelenlétét, hogy nem is gondoltam rá, hogy nincs a jegyzékben! Pedig itt él a Szár-hegyen, s ráadásul védett is. Első virágzó példányai már április végén megjelennek. A kopáros és fűvel fedett részeket egyaránt szereti. Messziről feltűnik, mert sudár termetével kimagaslik környezetéből. Nappal "tart nyitva", amikor a legfényesebben süt a nap. Fényes, aranysárga szirmai oly erővel verik vissza a napfényt, hogy alig lehet fényképezni. Olyankor kell "kimenni rá" (vadász nyelven szólva), amikor kósza felhők járják az eget s néhány pillanatra el-el takarják a napot. Ezeket a másodperceket aztán ki lehet használni az exponálásra. Szárát és szálas-lándzsásra háromfelé szabdalt leveleit ezüstszínű pihe fedi - innen a "selymes" előnév. (A tudományos név a főként mediterrán (Nyugat-Balkán) elterjedésre utal.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése