A' levelei ollyak, mint a körös-fa levelei. Két araszni magassan nő; Virágjai ollyan mint a kis ezerjó fűé, de sokkal nagyobbak és nem keserűek; Dunán túl a' Bakonyi Erdőben bőven teremni láttam.
Belső hasznai: Nyavalya törés ellen ....
Nóta: A' gyökeret ezen haszonra, Tavaszkor kell kiásni, amíg szárba nem mégyen: Őszkor is lehet.
Hát igen, egy kicst furcsa szöveg, de Debreczeni Csapó József, orvos, "Nemes Szabad Királyi Debreczen Várossának Physikussa" még 1775.-ben Mária Terézia idején valamivel Linné halála előtt írta. Fazekas Mihály (1807) már egyértelműen Linnére hivatkozva a "Tízhímesek, Eggyanyások"-hoz sorolja, szintén az előző neveket említi, de mint szigorú rendszertanos, hasznairól nem szól. A kifejezetten homeopátiai szemléletű Bardorff "Blick ins Buch der Natur"-ja (1963) bővebben, de hasonlókat ír, mint Debreczeni Csapó József. Ő már felsorolja a hatóanyagokat is, és a Wikipédia magyar kiadásával ellentétben szintén csak belső hasznokat ír.
Szép, de én sem értettem az Arany János Toldi idézet aktualitását, hiszen a "Toldi" szerint Toldi Miklósnak az Alföld nádas-lápos rétjein kellett gyógyítani sebeit, ahol a kis ezerjófű (Centaurium mínus) terem, s melynek levelét valóban sebgyógyításra használták. Fínomság számba menő életformabéli eltérés, de a nagyezerjófű félcserje (hemicryptophyton). A Wikipédia a gyöktörzses évelőkhöz sorolja (geophyta). Bardorff is a gyökér porának használatátról ír, tea formájában fogyasztva. Felsorolja hatóanyagait is, melyek között megemlíti a növény likacsos levelei által kibocsájtott illatos (citrom, vanília), de rendkívül gyúlékony éterikus olajokat, melyek a nyári nagy melegben maguktól is hirtelen lángra lobbanhatnak - talán innen a bibliai égő csipkebokor(?).
Ha az ember a falu felőli oldal bozótosán belül felfelé baktat a Szár-hegyen, megtalálja. Csak meg kell kerülni a magános tölgyet, s egy rövid sétát tenni még felfelé. Ha éppen május van és teljes virágban találjuk, el sem téveszthetjük.
Bokra önmagában nem lenne feltűnő, olyannyira belesimul kőrishez hasonló sötétzöld leveleivel a védelmet adó fagyalbokor árnyékába.
Figyelmünket ilyenkor sok más "hegylakó" is leköti. Ekkor virágzik a jajrózsa, a csodálatos illaú legyezőfű, a méreggyilok, az ezüstaszott, s ha nem is virágját, de pingponglabda nagyságú fehér gömb bóbitáját mutogatja a feketegyökér.
Csak törzse ágazik el. Virágtengelyén a nagy, szabadszirmú virágok hosszú fürtbe rendeződnek. A szirmok rózsaszínes beütéssel halványlilák, sötétlila erezettel. Felgörbülő, megnyúlt porzói, bibéje, ahogy Fazekas Mihály írja, "bibirtsósok".
Az itt található példányok nagyobbjai 1 méterig is megnőnek.
Majdnem elfelejtettem megjegyezni: védett, eszmei értéke 5000 Ft.
