Virágzik a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum Sadl)

Tavaszi hérics (Adonis vernalis)

A tavaszi hérics (Adonis vernalis) számos népi neve közül ez terjedt el, eredetét nem tudták megállapítani. A Rácz János féle Növénynevek Enciklopédiája (2010) szerint írásban először 1784-ben említik (hérits, Baróti Szabó Dávid szótára), s fennmaradt még a sárga kökörcsin és a sárga leánykökörcsin név is. Ezek az elnevezések egyébként jól tükrözik a rokonsági kört, hiszen mindegyik nemzetség (Helleborus, Anemona, Pulsatilla, Adonis) a boglárkafélék (Ranunculaceae) népes családjához tartozik. Az én kedvenc „növényíróm”, Debreczeni Csapó József ugyanakkor már 1775-ben megjelent könyvében említi a "Hunyor" címszó alatt, mint sárga hunyort, sárga kökörtsint, s a leírás egyértelműen a tavaszi héricsre utal.
A tudományos neve a görög Adonisz-ra vezethető vissza, aki a mitológia szerint Aphrodité kedveltje volt. Egy őszi vadászaton meghalt, s tavaszra ez a szép sárga virág fakadt véréből. A fajneve (a tudományos név második tagja) tavaszit jelent. Jó ezt megjegyezni, mert van egy nyári rokon faja is. A pirosas-narancs színű nyári hérics, az Adonis aestivalis a gabonafélék gyomnövénye. Az egész növény "tele van" u.n. digitálisz glikozidokkal, azaz, a gyűszűvirág hatóanyagaival, ezért súlyosan, gyakran halálosan mérgező! A gyűszűvirágéhoz hasonló hatású, szívritmus szabályzó gyógyszert állítanak elő belőle.
Kedvező tavaszi időjárásban nagyon korán fejlődésnek indul, s szinte már az avar alatt kinyílik. Később szára akár arasznyira is megnő, s nagy, sugaras virágai szaporán lengedeznek a szinte pillanatra sem csillapodó nagybőjti szelekben. Legalábbis a Szár-hegyen nem csillapodnak, ezért a fotózás mindig nagy türelmet és hosszú hasalást igényel a még nem mindig kellő hőmérsékletű, kőgöröngyökkel "bélelt" hegyoldalban. Kőszárhegyen egy lelkes résztvevőkkel, minden tavasszal megismételt esemény is róla kapta a nevét; a „Tavaszi hérics környezettisztasági túra”, amely nem takar mást, mint az elmúlt év során gondatlan vagy felelőtlen polgártársaink által elhullajtott, vagy szándékosan idejuttatott természetidegen anyagok összegyűjtését és rendeltetési helyre juttatását.
Idén a február vége, március eleje hidegebb volt a szokásosnál, ezért csak nagyon későn, március harmadik dekádjában jelent meg.
Védett növény, de nem is érdemes vázába szedni, mert hamar elhervad. Szirmát lehullajtja, elveszti díszítő értékét. Bármennyire is mérgező, azért gyönyörködni benne nagyon egészséges dolog. Ehhez fel kell menni a Szár-hegyre, ahova a picinyke homoki pimpókkal, fürtös gyöngyikékkel, gubóvirággal, a nagyobb termetű színeváltó kutyatejjel, virágzásának későbbi szakaszában a törpemandulával, törpe írisszel és kökénnyel csodálatos tarka rétet varázsol.

Szállongó szirmok

A lepkéket az állatvilág virágainak is hívják. Minthogy nem csak kutatás céljából gyűjtik őket, véldetté nyilvánításuknak is nyomós oka van!Bárki mondhatná, hogy ha bármely állatfajt, csoportot vagy rendszertani egységet tekinjük, az pótolhatatlan ökológiai jelentőséggel bír! A lepkék szerepe valahogy mégis különleges. A növényvilág egy jelentős része egyszerűen rájuk bízta a szaporodás feladatát. Sorsukat a sok millió éves együttműködés oly szorosan összekötötte, hogy egymás nélkül ma már nem is tudnának fennmaradni. A lepkék táplálékukat, a "függővé vált" növények a szaporodás lehetőségét veszítenék el a másik kipusztulásával. A virágok és a lepkék között van még egy furcsa közös vonás, a megjelenés. Ha elfogadjuk, hogy a természet csak célszerű dolgokat alkot, akkor nagyon jól tette, hogy a szépséget is felvette a célszerűségek tárába!
A Szár-hegyen fellelhető lepkefajok gazdagságát szintén a helyi növényvilág összetétele határozza meg. Minthogy ez a mostoha körülmények között nem túl változatos, a lepkéktől sem várható el, hogy szépségüket csak a mi kedvünkért, "célszerűtlenül" mutogassák! A két nagy csoport, az éjszakai és nappali fajok közül először ez utóbbiakra térek ki. Lehet, a nappaliak látványosabbak, ám nekem az éjszakaiak izgalmasabbak! Élve fotózni őket alig lehetséges. Ehhez meg kell várni a hajnali dermedtséget, vagy éppen fotózási heyzetben kell lenni, amikor a lámpa fényénél feltőnik a "cél" és ki kell tudni használni a szinte soha vissza nem térő pillanatot! Számos felvételem készült így, s ez az oka annak, hogy ezek bizony nem mindig elégítik k a művészi természetfotókkal szemben támasztott igényeket! Néha előfordul, hogy a lehetőségekkel akár játszani is lehet, mert a mélyen alvó, vagy valamiért éppen "türelmesebb" alany hagyja magát fényképzni.
Legnagyobb bosszúságomra ilyenkor szoktam a legnagyobb hibákat véteni és a legtöbb rossz képet készíteni. Kivételesen rendelkezem egy olyan adottsággal is, amellyel csak kevesek. Üzemeltetek egy hivatalos fénycsapdát, s ha találok benne valami érdekeset, élhetek a fényképezés előjogával! Hát, ha ez nem is a jus primae ..., hanem a jus ultima ... , mégis gyakran okoz élvezetes pillanatokat.
Azt kérem a látogatóktól, hogy ne kérjék számon sem a tudományosságot, sem a szakszerűséget, csak szemléljék úgy, mint a világ akármely más, előlünk többnyire rejve, mégis velünk együtt és tőlünk elválaszthatatlanul élő részét.
A növényekről tudjuk, hogy (általában) nem mobilak, s ha többségük földhöz gyökerezettségét tekintjük, ugyancsak jelentős problémát okoz nekik ama darvini törvénynek eleget tenni, hogy a párosodás minél távolabbi rokonok között jöjjön létre. És itt jön a lepkék különleges szerepe! A növények helyett, s persze sok-sok más rovartársukkal s a széllel együtt leküzdik a távolságot, amely két, egymást megtermékenyíteni vágyó egyedet elválaszt. Szakértők bizonyára meg tudnák mondani, hogy igazam van-e!

A nagyezerjófű (Dictamnus albus)

EZERJÓ-FŰ: (nagy) nagy ezer jó-fű, Szarvasgyökér-fű, Kőrös-fa levelű-fű, Diktamos, Deák: Dictamnus albus, Fraxinella: Dictamnus fraxinella officinarum Henr. Crantz. Frantz: Fraxinelle, Dictam blanc. Olasz: Ditamo bianco. Német: Diptam, gemeiner Diptam.

A' levelei ollyak, mint a körös-fa levelei. Két araszni magassan nő; Virágjai ollyan mint a kis ezerjó fűé, de sokkal nagyobbak és nem keserűek; Dunán túl a' Bakonyi Erdőben bőven teremni láttam.

Belső hasznai: Nyavalya törés ellen ....

Nóta: A' gyökeret ezen haszonra, Tavaszkor kell kiásni, amíg szárba nem mégyen: Őszkor is lehet.

Hát igen, egy kicst furcsa szöveg, de Debreczeni Csapó József, orvos, "Nemes Szabad Királyi Debreczen Várossának Physikussa" még 1775.-ben Mária Terézia idején valamivel Linné halála előtt írta. Fazekas Mihály (1807) már egyértelműen Linnére hivatkozva a "Tízhímesek, Eggyanyások"-hoz sorolja, szintén az előző neveket említi, de mint szigorú rendszertanos, hasznairól nem szól. A kifejezetten homeopátiai szemléletű Bardorff "Blick ins Buch der Natur"-ja (1963) bővebben, de hasonlókat ír, mint Debreczeni Csapó József. Ő már felsorolja a hatóanyagokat is, és a Wikipédia magyar kiadásával ellentétben szintén csak belső hasznokat ír.






Szép, de én sem értettem az Arany János Toldi idézet aktualitását, hiszen a "Toldi" szerint Toldi Miklósnak az Alföld nádas-lápos rétjein kellett gyógyítani sebeit, ahol a kis ezerjófű (Centaurium mínus) terem, s melynek levelét valóban sebgyógyításra használták. Fínomság számba menő életformabéli eltérés, de a nagyezerjófű félcserje (hemicryptophyton). A Wikipédia a gyöktörzses évelőkhöz sorolja (geophyta). Bardorff is a gyökér porának használatátról ír, tea formájában fogyasztva. Felsorolja hatóanyagait is, melyek között megemlíti a növény likacsos levelei által kibocsájtott illatos (citrom, vanília), de rendkívül gyúlékony éterikus olajokat, melyek a nyári nagy melegben maguktól is hirtelen lángra lobbanhatnak - talán innen a bibliai égő csipkebokor(?).



Ha az ember a falu felőli oldal bozótosán belül felfelé baktat a Szár-hegyen, megtalálja. Csak meg kell kerülni a magános tölgyet, s egy rövid sétát tenni még felfelé. Ha éppen május van és teljes virágban találjuk, el sem téveszthetjük.
Bokra önmagában nem lenne feltűnő, olyannyira belesimul kőrishez hasonló sötétzöld leveleivel a védelmet adó fagyalbokor árnyékába.



Figyelmünket ilyenkor sok más "hegylakó" is leköti. Ekkor virágzik a jajrózsa, a csodálatos illaú legyezőfű, a méreggyilok, az ezüstaszott, s ha nem is virágját, de pingponglabda nagyságú fehér gömb bóbitáját mutogatja a feketegyökér.














Csak törzse ágazik el. Virágtengelyén a nagy, szabadszirmú virágok hosszú fürtbe rendeződnek. A szirmok rózsaszínes beütéssel halványlilák, sötétlila erezettel. Felgörbülő, megnyúlt porzói, bibéje, ahogy Fazekas Mihály írja, "bibirtsósok".
Az itt található példányok nagyobbjai 1 méterig is megnőnek.

Majdnem elfelejtettem megjegyezni: védett, eszmei értéke 5000 Ft.

Gombák, gombák!

Kőszárhegy nem az a hely, ahova gombázni járnak az emberek. A rendszerint száraz, meleg időjárás nem igazán kedvez a gombák tömeges, és legalább többé-kevésbé biztosanvisszatérő megjelenésének. Ez nem jelenti azt, hogy ha nyitott szemmel jár valaki, ne lehetne minden évben egy-két tojásos gombára való csiperkét vagy tarlógombát, ősz felé néhány őzlábgombát összeszedni. Kis szerencsével, s ha az ember tudja, hol a lelőhely, csupros tuskógomba is akadhat, de valljuk be, nem vagyunk elkényeztetve! Így aztán azt sem lehet a szemünkre vetni, ha egy-egy kecsegtetőnek látszó alkalom miatt nem rohanunk a bizonytalan zsákmány után.
Az idei esztendő egészen más. Már nem is a szokásoknak megfelelően indult. Még áprilisban egyik napról a másikra kiderült, hogy a szomszéd egykori szőlő, most kultúrgyep területét elborítja az ízletes kucsmagomba. Aztán, fenn a Szár-hegyen, április végefelé és szinte az egész májuban, főként magános tölgyeket övező bokrok alján folyamatosan kínálta magát a májusi pereszke.
Mostanra, szeptemberre pedig már-már olyanná vált a kép, mintha a Szár-hegy mindig is gombák paradicsoma lett volna. (Azért ne gondoljon senki a Baranya, Somogy, Zala és a Bakony erdeinek gombakínálatára!) Sokféle gomba mentette át magát korábbi csapadékosabb időszakokról. Régebben bizonyára ismerték és gyűjtötték a helyiek a gombát, hiszen a természet adta táplálék nem csak ínyencségnek, hanem hiánypótásnak is számított. Mára ez a szokás nem él olyan erősen, és a gombák ismerte is szegényesebb.

Már évekkel ezelőtt is készítettem felvételeket tintagombákról, téli fülőkékről, tarlógombáról, csiperkékről, susulykákról, de mi az ahhoz, amit most kínál az erdő és a mező!? Sok olyan gombával találkozom, amelyek jelenlétére igazán nem számítottam. Azt is be kell vallanom, sok olyannal találkoztam az elmúlt időszakban, amit eddig nem ismertem.
Mindjárt itt van a májgomba (Fistulina hepatica). Egy csertölgy tövében lévő odúból kandikált ki. Említsem a hatalmaskidőlt farönötborító petrezselyemgombát? Vagy a rengeteg korallgombát és a csillaggombákat? Fokozzam egészen a pecsétviasz gombáig?
A megjelenés tömegessége is lenyűgöző - kaszálni lehetne a nagy őzlábgombát. A jó és ehető,na meg az érdekes gombák mellett más fajok is megjelennek. Egyesek csak éppen jelentéktelenek, vagy más tulajdonságaik miatt nem fogyaszthatók, míg mások ártalmasak is lehetnek. Előfordul a gyilkos galóca, de sok a susulyka, a sárguló csiperke (a sárguló és a tintaszagú csiperke), sőt, büdös őzlábgomba is található. Ezek egyik-másikának veszélyessége sem lebecsülendő, de szerencse, hogy nem is gusztusosak. A susulykák piszkos színe és töredező kalapja, korán elfolyósodó, amúgy is jelentéktelen húsa senkit sem ingerel arra, hogy a kosarába tegye. A sárguló és tintaszagú csiperkéknek viszont a szaga visszataszító, mint ahogy a büdös őzlábgombáé is az.
Most érdemes tehát felmenni, körülnézni, s ha mással nem, néhány biztosan felismerhető nagy őzlábgombával, erdei csiperkével vagy szegfűgombával visszatérni!

Visszapillantás augusztusra

Az ember akkor "pillant vissza", ha elmulasztott valamit, vagy magának is el akarja megyarázni, hogy miért nem teljesítette a saját maga elé kitűzött célt. Most így teszek én is, pótolok. Azt is takarékosan teszem. Ha egyszer már kivasalták belőlem a www.kőszárhegy.hu honlap számára rendszeresen írogatott "Virágnaptár" cikket, felhasználom itt is.
Ebben az évben is úgy tűnt, a szokásos módon megy át az egyik hónap a másikba. A július átadja a stafétabotot az augusztusnak s minden megy a maga útján, ahogy szokott. Folytatódik a hőség, szárazság, s ami addig még megmaradt, az is az enyészeté lesz. Megkopik a fák, bokrok zöldje, kisárgulnak, majd elbarnulnak a mezők. Nem így történt. Alig telt el az első dekád, visszatért a május és június emléke. Csapadékosabbra, hűvösebbre fordult az időjárás. Ha mindent nem is pótoltak már a jótékony esők, előcsalogattak, széppé varázsoltak néhány olyan szereplőt, amelyek máskor sokkal szerényebb megjelenéssel kénytelenek beérni. A csapadékosabb, hűvösebb idő erőt ad a kunkorgó árvalányhajnak (Stipa capillata L), s kedvez a bogyósoknak is. Több marad az ágakon, s a színeződés szebb lesz. Pirosra, majd feketére vált a bangita, lángvörös lesz a „som, a csipke”, még mielőtt a „dér sógor” megcsípné, később messziről piroslanak majd a galagonyabokrok is.

A pézsmahagyma: részletesen is leírhatnám, hogy milyen. A szakirodalom szerint alig egy cm átmérőjű hagymagumója, de tudom, az 5000 Ft bírság, amit kiszabhatnak a szemrevételezésért – persze, ha beszaladok a hivatalba és feladom magam - elenyészik amellett a kár mellett, amit az ehhez szükséges kapirgálások okozni tudnak. Tehát védett növény, egyike annak a tizenhatnak, amelyről biztosan tudjuk, hogy a Szár-hegy lakója. Mediterrán eredetű, Amerikában nem őshonos, ott sziklanövénynek árulják. Az interneten ezen a hivatkozáson találtam róla a legtöbbet: http://www.kisujbanya.hu/weblappont/oldalnev/kisujbanya/weblap/cikkek/nyelv/magyar/kategoria/17/cf/3/cid/41
Piciny, növény, „alig látszik ki a fűből”, de tényleg! Fotózni is csak hasra fekve lehet. Hiába szeretem úgy elkészíteni a felvételeket, hogy nem nyúlok semmihez, a pézsmahagyma körül mindig tenni kell egy kis „rendet”, hogy egyáltalán kitűnjön a felvétel témája. Virágai a szár csúcsán egy pontból erednek. Rózsaszínes fehér szirmainak fő ere sötétebb, inkább lilás. Mindegyikhez tapad egy portok, amely első pillantásra csak egy fekete pontnak tűnik. Július második felétől már megtalálhatjuk virágzó példányait. A Szár-hegy kopár füveseiben gyakori.
Azért nem csak „pézsmahagyma van a világon”! Számos más szépséget is találhatunk a természet e kis darabkáján. Az én figyelmemet a homoki gurgolya (Seseli annuum L., első kép) hógömbje, és egy csodálatos fehéröves szemeslepke csapongó röpte (Brintesia circe) vonta magára.

Kiégés, 2010.

A július a Szár-hegyen is a nyári szünet ideje. A legtöbb növény ekkorra már befejezi az intenzív élettevékenységeket (virágzás, szaporító képletek kifejlesztése). Életformától függően vagy végleg átadja a faj további képviseletének szerepét, vagy "takarékos üzemmódra" vált és az addig felhalmozott tartalékok felhasználásával őrzi meg magát a hűvösebb, vízellátás szempontjából kedvezőbb időkre. Ez éppenséggel lehet a következő tavasz is, de a növények egy része a lehűlés és őszi esők hatására még ugyanabban az esztendőben felújul. Jól megfigyelhető az élő természet alkotóinak két fontos tulajdonsága, az alkalmazkodó képesség és a versenyképesség. A növények egy része éppen úgy alkalmazkodott

hogy azokat az időszakokat használja saját életének kiteljesítésére, amelyekben mások "nincsenek útban". Nem takarják el a napot, nem foglalják el a területet, nem versengenek az itt-ott még fellelhető kevéske vízért, hajnali harmatért.
Amikor a hónap közepén fent jártam, már nagyon éreztette hatását a június utolsó harmadától tartó száraz, hőségnapokkal tűzdelt időszak. Elkezdődött az igazi szárazságtűrők és "nagy túlélők" szezonja. Már megjelent a vízparti deréce, és javában virágzott a kígyóhagyma. A sárgahagyma elvirágzóban volt. Örömömre, a védett hosszúfürtű harangvirág (Campanula macrostachya) egy új lelőhelyét is megtaláltam. Az ágas homokliliomról is kiderült,

habár szálanként, de több helyen is megtalálható, mint ahol eddig mutatkozott. Virágzáshoz készülődött a szamárkenyér

és a szalmavirág.
A kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata) hosszú, pillátlan szálkái még egyenesen nyúltak előre. Apró, sárga portokjait rezgette az enyhe szél. A Terra Alapítvány által gondozott honlapon ezt találtam róla:
"50-100 cm magas bokros tövű fűféle. Levelei keskenyek, 1 mm szélesek, lemeze begöngyölt, a nyelvecske árszerűen kihegyesedő. A bugát a felső levél hüvelye fogja körül, a pelyvák háromerűek, rövid szálkájúak. Toklásza 10-12 mm, szálkája 10-20 mm hosszú, érdes, de nem tollas, felső része később erősen csavarodott. Szemtermése 10-12 mm hosszú, könnyen az állatok bőre alá fúródik." (Vigyázt! A szálka méret-megadásámnál a mértékegység nem mm, hanem cm!)
Az egyszikűeknek, ahova a kunkorgó árvalányhaj is tartozik, fontos szerep jut a humuszképződésben. Bojtos gyökerükkel jól megtartják a talajszemcséket, nem engedik, hogy a víz elmossa, a szél elfújja. A sziklai talajképzésben akkor lépnek a színre, amikor a "pionírok" elegendő munkát végeztek ahhoz, hogy sekélyen gyökerező fűfélék számára megélhetést biztosítsanak. A szárazságtűrésben jeleskedő füvek (apró csenkeszek, perjék, a gyöngyperje
,
selyemperje és az árvalányhajfélék aztán humusszal borítják követ (lezárják) és további növények megjelenésének biztosítják a feltételeket.. hacsk nem jön egy motor, quad, terepjáró - esetleg egy kósza dózer.