Gombák, gombák!

Kőszárhegy nem az a hely, ahova gombázni járnak az emberek. A rendszerint száraz, meleg időjárás nem igazán kedvez a gombák tömeges, és legalább többé-kevésbé biztosanvisszatérő megjelenésének. Ez nem jelenti azt, hogy ha nyitott szemmel jár valaki, ne lehetne minden évben egy-két tojásos gombára való csiperkét vagy tarlógombát, ősz felé néhány őzlábgombát összeszedni. Kis szerencsével, s ha az ember tudja, hol a lelőhely, csupros tuskógomba is akadhat, de valljuk be, nem vagyunk elkényeztetve! Így aztán azt sem lehet a szemünkre vetni, ha egy-egy kecsegtetőnek látszó alkalom miatt nem rohanunk a bizonytalan zsákmány után.
Az idei esztendő egészen más. Már nem is a szokásoknak megfelelően indult. Még áprilisban egyik napról a másikra kiderült, hogy a szomszéd egykori szőlő, most kultúrgyep területét elborítja az ízletes kucsmagomba. Aztán, fenn a Szár-hegyen, április végefelé és szinte az egész májuban, főként magános tölgyeket övező bokrok alján folyamatosan kínálta magát a májusi pereszke.
Mostanra, szeptemberre pedig már-már olyanná vált a kép, mintha a Szár-hegy mindig is gombák paradicsoma lett volna. (Azért ne gondoljon senki a Baranya, Somogy, Zala és a Bakony erdeinek gombakínálatára!) Sokféle gomba mentette át magát korábbi csapadékosabb időszakokról. Régebben bizonyára ismerték és gyűjtötték a helyiek a gombát, hiszen a természet adta táplálék nem csak ínyencségnek, hanem hiánypótásnak is számított. Mára ez a szokás nem él olyan erősen, és a gombák ismerte is szegényesebb.

Már évekkel ezelőtt is készítettem felvételeket tintagombákról, téli fülőkékről, tarlógombáról, csiperkékről, susulykákról, de mi az ahhoz, amit most kínál az erdő és a mező!? Sok olyan gombával találkozom, amelyek jelenlétére igazán nem számítottam. Azt is be kell vallanom, sok olyannal találkoztam az elmúlt időszakban, amit eddig nem ismertem.
Mindjárt itt van a májgomba (Fistulina hepatica). Egy csertölgy tövében lévő odúból kandikált ki. Említsem a hatalmaskidőlt farönötborító petrezselyemgombát? Vagy a rengeteg korallgombát és a csillaggombákat? Fokozzam egészen a pecsétviasz gombáig?
A megjelenés tömegessége is lenyűgöző - kaszálni lehetne a nagy őzlábgombát. A jó és ehető,na meg az érdekes gombák mellett más fajok is megjelennek. Egyesek csak éppen jelentéktelenek, vagy más tulajdonságaik miatt nem fogyaszthatók, míg mások ártalmasak is lehetnek. Előfordul a gyilkos galóca, de sok a susulyka, a sárguló csiperke (a sárguló és a tintaszagú csiperke), sőt, büdös őzlábgomba is található. Ezek egyik-másikának veszélyessége sem lebecsülendő, de szerencse, hogy nem is gusztusosak. A susulykák piszkos színe és töredező kalapja, korán elfolyósodó, amúgy is jelentéktelen húsa senkit sem ingerel arra, hogy a kosarába tegye. A sárguló és tintaszagú csiperkéknek viszont a szaga visszataszító, mint ahogy a büdös őzlábgombáé is az.
Most érdemes tehát felmenni, körülnézni, s ha mással nem, néhány biztosan felismerhető nagy őzlábgombával, erdei csiperkével vagy szegfűgombával visszatérni!

Visszapillantás augusztusra

Az ember akkor "pillant vissza", ha elmulasztott valamit, vagy magának is el akarja megyarázni, hogy miért nem teljesítette a saját maga elé kitűzött célt. Most így teszek én is, pótolok. Azt is takarékosan teszem. Ha egyszer már kivasalták belőlem a www.kőszárhegy.hu honlap számára rendszeresen írogatott "Virágnaptár" cikket, felhasználom itt is.
Ebben az évben is úgy tűnt, a szokásos módon megy át az egyik hónap a másikba. A július átadja a stafétabotot az augusztusnak s minden megy a maga útján, ahogy szokott. Folytatódik a hőség, szárazság, s ami addig még megmaradt, az is az enyészeté lesz. Megkopik a fák, bokrok zöldje, kisárgulnak, majd elbarnulnak a mezők. Nem így történt. Alig telt el az első dekád, visszatért a május és június emléke. Csapadékosabbra, hűvösebbre fordult az időjárás. Ha mindent nem is pótoltak már a jótékony esők, előcsalogattak, széppé varázsoltak néhány olyan szereplőt, amelyek máskor sokkal szerényebb megjelenéssel kénytelenek beérni. A csapadékosabb, hűvösebb idő erőt ad a kunkorgó árvalányhajnak (Stipa capillata L), s kedvez a bogyósoknak is. Több marad az ágakon, s a színeződés szebb lesz. Pirosra, majd feketére vált a bangita, lángvörös lesz a „som, a csipke”, még mielőtt a „dér sógor” megcsípné, később messziről piroslanak majd a galagonyabokrok is.

A pézsmahagyma: részletesen is leírhatnám, hogy milyen. A szakirodalom szerint alig egy cm átmérőjű hagymagumója, de tudom, az 5000 Ft bírság, amit kiszabhatnak a szemrevételezésért – persze, ha beszaladok a hivatalba és feladom magam - elenyészik amellett a kár mellett, amit az ehhez szükséges kapirgálások okozni tudnak. Tehát védett növény, egyike annak a tizenhatnak, amelyről biztosan tudjuk, hogy a Szár-hegy lakója. Mediterrán eredetű, Amerikában nem őshonos, ott sziklanövénynek árulják. Az interneten ezen a hivatkozáson találtam róla a legtöbbet: http://www.kisujbanya.hu/weblappont/oldalnev/kisujbanya/weblap/cikkek/nyelv/magyar/kategoria/17/cf/3/cid/41
Piciny, növény, „alig látszik ki a fűből”, de tényleg! Fotózni is csak hasra fekve lehet. Hiába szeretem úgy elkészíteni a felvételeket, hogy nem nyúlok semmihez, a pézsmahagyma körül mindig tenni kell egy kis „rendet”, hogy egyáltalán kitűnjön a felvétel témája. Virágai a szár csúcsán egy pontból erednek. Rózsaszínes fehér szirmainak fő ere sötétebb, inkább lilás. Mindegyikhez tapad egy portok, amely első pillantásra csak egy fekete pontnak tűnik. Július második felétől már megtalálhatjuk virágzó példányait. A Szár-hegy kopár füveseiben gyakori.
Azért nem csak „pézsmahagyma van a világon”! Számos más szépséget is találhatunk a természet e kis darabkáján. Az én figyelmemet a homoki gurgolya (Seseli annuum L., első kép) hógömbje, és egy csodálatos fehéröves szemeslepke csapongó röpte (Brintesia circe) vonta magára.