Gombák, gombák!

Kőszárhegy nem az a hely, ahova gombázni járnak az emberek. A rendszerint száraz, meleg időjárás nem igazán kedvez a gombák tömeges, és legalább többé-kevésbé biztosanvisszatérő megjelenésének. Ez nem jelenti azt, hogy ha nyitott szemmel jár valaki, ne lehetne minden évben egy-két tojásos gombára való csiperkét vagy tarlógombát, ősz felé néhány őzlábgombát összeszedni. Kis szerencsével, s ha az ember tudja, hol a lelőhely, csupros tuskógomba is akadhat, de valljuk be, nem vagyunk elkényeztetve! Így aztán azt sem lehet a szemünkre vetni, ha egy-egy kecsegtetőnek látszó alkalom miatt nem rohanunk a bizonytalan zsákmány után.
Az idei esztendő egészen más. Már nem is a szokásoknak megfelelően indult. Még áprilisban egyik napról a másikra kiderült, hogy a szomszéd egykori szőlő, most kultúrgyep területét elborítja az ízletes kucsmagomba. Aztán, fenn a Szár-hegyen, április végefelé és szinte az egész májuban, főként magános tölgyeket övező bokrok alján folyamatosan kínálta magát a májusi pereszke.
Mostanra, szeptemberre pedig már-már olyanná vált a kép, mintha a Szár-hegy mindig is gombák paradicsoma lett volna. (Azért ne gondoljon senki a Baranya, Somogy, Zala és a Bakony erdeinek gombakínálatára!) Sokféle gomba mentette át magát korábbi csapadékosabb időszakokról. Régebben bizonyára ismerték és gyűjtötték a helyiek a gombát, hiszen a természet adta táplálék nem csak ínyencségnek, hanem hiánypótásnak is számított. Mára ez a szokás nem él olyan erősen, és a gombák ismerte is szegényesebb.

Már évekkel ezelőtt is készítettem felvételeket tintagombákról, téli fülőkékről, tarlógombáról, csiperkékről, susulykákról, de mi az ahhoz, amit most kínál az erdő és a mező!? Sok olyan gombával találkozom, amelyek jelenlétére igazán nem számítottam. Azt is be kell vallanom, sok olyannal találkoztam az elmúlt időszakban, amit eddig nem ismertem.
Mindjárt itt van a májgomba (Fistulina hepatica). Egy csertölgy tövében lévő odúból kandikált ki. Említsem a hatalmaskidőlt farönötborító petrezselyemgombát? Vagy a rengeteg korallgombát és a csillaggombákat? Fokozzam egészen a pecsétviasz gombáig?
A megjelenés tömegessége is lenyűgöző - kaszálni lehetne a nagy őzlábgombát. A jó és ehető,na meg az érdekes gombák mellett más fajok is megjelennek. Egyesek csak éppen jelentéktelenek, vagy más tulajdonságaik miatt nem fogyaszthatók, míg mások ártalmasak is lehetnek. Előfordul a gyilkos galóca, de sok a susulyka, a sárguló csiperke (a sárguló és a tintaszagú csiperke), sőt, büdös őzlábgomba is található. Ezek egyik-másikának veszélyessége sem lebecsülendő, de szerencse, hogy nem is gusztusosak. A susulykák piszkos színe és töredező kalapja, korán elfolyósodó, amúgy is jelentéktelen húsa senkit sem ingerel arra, hogy a kosarába tegye. A sárguló és tintaszagú csiperkéknek viszont a szaga visszataszító, mint ahogy a büdös őzlábgombáé is az.
Most érdemes tehát felmenni, körülnézni, s ha mással nem, néhány biztosan felismerhető nagy őzlábgombával, erdei csiperkével vagy szegfűgombával visszatérni!