Tavaszi hérics (Adonis vernalis)

A tavaszi hérics (Adonis vernalis) számos népi neve közül ez terjedt el, eredetét nem tudták megállapítani. A Rácz János féle Növénynevek Enciklopédiája (2010) szerint írásban először 1784-ben említik (hérits, Baróti Szabó Dávid szótára), s fennmaradt még a sárga kökörcsin és a sárga leánykökörcsin név is. Ezek az elnevezések egyébként jól tükrözik a rokonsági kört, hiszen mindegyik nemzetség (Helleborus, Anemona, Pulsatilla, Adonis) a boglárkafélék (Ranunculaceae) népes családjához tartozik. Az én kedvenc „növényíróm”, Debreczeni Csapó József ugyanakkor már 1775-ben megjelent könyvében említi a "Hunyor" címszó alatt, mint sárga hunyort, sárga kökörtsint, s a leírás egyértelműen a tavaszi héricsre utal.
A tudományos neve a görög Adonisz-ra vezethető vissza, aki a mitológia szerint Aphrodité kedveltje volt. Egy őszi vadászaton meghalt, s tavaszra ez a szép sárga virág fakadt véréből. A fajneve (a tudományos név második tagja) tavaszit jelent. Jó ezt megjegyezni, mert van egy nyári rokon faja is. A pirosas-narancs színű nyári hérics, az Adonis aestivalis a gabonafélék gyomnövénye. Az egész növény "tele van" u.n. digitálisz glikozidokkal, azaz, a gyűszűvirág hatóanyagaival, ezért súlyosan, gyakran halálosan mérgező! A gyűszűvirágéhoz hasonló hatású, szívritmus szabályzó gyógyszert állítanak elő belőle.
Kedvező tavaszi időjárásban nagyon korán fejlődésnek indul, s szinte már az avar alatt kinyílik. Később szára akár arasznyira is megnő, s nagy, sugaras virágai szaporán lengedeznek a szinte pillanatra sem csillapodó nagybőjti szelekben. Legalábbis a Szár-hegyen nem csillapodnak, ezért a fotózás mindig nagy türelmet és hosszú hasalást igényel a még nem mindig kellő hőmérsékletű, kőgöröngyökkel "bélelt" hegyoldalban. Kőszárhegyen egy lelkes résztvevőkkel, minden tavasszal megismételt esemény is róla kapta a nevét; a „Tavaszi hérics környezettisztasági túra”, amely nem takar mást, mint az elmúlt év során gondatlan vagy felelőtlen polgártársaink által elhullajtott, vagy szándékosan idejuttatott természetidegen anyagok összegyűjtését és rendeltetési helyre juttatását.
Idén a február vége, március eleje hidegebb volt a szokásosnál, ezért csak nagyon későn, március harmadik dekádjában jelent meg.
Védett növény, de nem is érdemes vázába szedni, mert hamar elhervad. Szirmát lehullajtja, elveszti díszítő értékét. Bármennyire is mérgező, azért gyönyörködni benne nagyon egészséges dolog. Ehhez fel kell menni a Szár-hegyre, ahova a picinyke homoki pimpókkal, fürtös gyöngyikékkel, gubóvirággal, a nagyobb termetű színeváltó kutyatejjel, virágzásának későbbi szakaszában a törpemandulával, törpe írisszel és kökénnyel csodálatos tarka rétet varázsol.

Szállongó szirmok

A lepkéket az állatvilág virágainak is hívják. Minthogy nem csak kutatás céljából gyűjtik őket, véldetté nyilvánításuknak is nyomós oka van!Bárki mondhatná, hogy ha bármely állatfajt, csoportot vagy rendszertani egységet tekinjük, az pótolhatatlan ökológiai jelentőséggel bír! A lepkék szerepe valahogy mégis különleges. A növényvilág egy jelentős része egyszerűen rájuk bízta a szaporodás feladatát. Sorsukat a sok millió éves együttműködés oly szorosan összekötötte, hogy egymás nélkül ma már nem is tudnának fennmaradni. A lepkék táplálékukat, a "függővé vált" növények a szaporodás lehetőségét veszítenék el a másik kipusztulásával. A virágok és a lepkék között van még egy furcsa közös vonás, a megjelenés. Ha elfogadjuk, hogy a természet csak célszerű dolgokat alkot, akkor nagyon jól tette, hogy a szépséget is felvette a célszerűségek tárába!
A Szár-hegyen fellelhető lepkefajok gazdagságát szintén a helyi növényvilág összetétele határozza meg. Minthogy ez a mostoha körülmények között nem túl változatos, a lepkéktől sem várható el, hogy szépségüket csak a mi kedvünkért, "célszerűtlenül" mutogassák! A két nagy csoport, az éjszakai és nappali fajok közül először ez utóbbiakra térek ki. Lehet, a nappaliak látványosabbak, ám nekem az éjszakaiak izgalmasabbak! Élve fotózni őket alig lehetséges. Ehhez meg kell várni a hajnali dermedtséget, vagy éppen fotózási heyzetben kell lenni, amikor a lámpa fényénél feltőnik a "cél" és ki kell tudni használni a szinte soha vissza nem térő pillanatot! Számos felvételem készült így, s ez az oka annak, hogy ezek bizony nem mindig elégítik k a művészi természetfotókkal szemben támasztott igényeket! Néha előfordul, hogy a lehetőségekkel akár játszani is lehet, mert a mélyen alvó, vagy valamiért éppen "türelmesebb" alany hagyja magát fényképzni.
Legnagyobb bosszúságomra ilyenkor szoktam a legnagyobb hibákat véteni és a legtöbb rossz képet készíteni. Kivételesen rendelkezem egy olyan adottsággal is, amellyel csak kevesek. Üzemeltetek egy hivatalos fénycsapdát, s ha találok benne valami érdekeset, élhetek a fényképezés előjogával! Hát, ha ez nem is a jus primae ..., hanem a jus ultima ... , mégis gyakran okoz élvezetes pillanatokat.
Azt kérem a látogatóktól, hogy ne kérjék számon sem a tudományosságot, sem a szakszerűséget, csak szemléljék úgy, mint a világ akármely más, előlünk többnyire rejve, mégis velünk együtt és tőlünk elválaszthatatlanul élő részét.
A növényekről tudjuk, hogy (általában) nem mobilak, s ha többségük földhöz gyökerezettségét tekintjük, ugyancsak jelentős problémát okoz nekik ama darvini törvénynek eleget tenni, hogy a párosodás minél távolabbi rokonok között jöjjön létre. És itt jön a lepkék különleges szerepe! A növények helyett, s persze sok-sok más rovartársukkal s a széllel együtt leküzdik a távolságot, amely két, egymást megtermékenyíteni vágyó egyedet elválaszt. Szakértők bizonyára meg tudnák mondani, hogy igazam van-e!

A nagyezerjófű (Dictamnus albus)

EZERJÓ-FŰ: (nagy) nagy ezer jó-fű, Szarvasgyökér-fű, Kőrös-fa levelű-fű, Diktamos, Deák: Dictamnus albus, Fraxinella: Dictamnus fraxinella officinarum Henr. Crantz. Frantz: Fraxinelle, Dictam blanc. Olasz: Ditamo bianco. Német: Diptam, gemeiner Diptam.

A' levelei ollyak, mint a körös-fa levelei. Két araszni magassan nő; Virágjai ollyan mint a kis ezerjó fűé, de sokkal nagyobbak és nem keserűek; Dunán túl a' Bakonyi Erdőben bőven teremni láttam.

Belső hasznai: Nyavalya törés ellen ....

Nóta: A' gyökeret ezen haszonra, Tavaszkor kell kiásni, amíg szárba nem mégyen: Őszkor is lehet.

Hát igen, egy kicst furcsa szöveg, de Debreczeni Csapó József, orvos, "Nemes Szabad Királyi Debreczen Várossának Physikussa" még 1775.-ben Mária Terézia idején valamivel Linné halála előtt írta. Fazekas Mihály (1807) már egyértelműen Linnére hivatkozva a "Tízhímesek, Eggyanyások"-hoz sorolja, szintén az előző neveket említi, de mint szigorú rendszertanos, hasznairól nem szól. A kifejezetten homeopátiai szemléletű Bardorff "Blick ins Buch der Natur"-ja (1963) bővebben, de hasonlókat ír, mint Debreczeni Csapó József. Ő már felsorolja a hatóanyagokat is, és a Wikipédia magyar kiadásával ellentétben szintén csak belső hasznokat ír.






Szép, de én sem értettem az Arany János Toldi idézet aktualitását, hiszen a "Toldi" szerint Toldi Miklósnak az Alföld nádas-lápos rétjein kellett gyógyítani sebeit, ahol a kis ezerjófű (Centaurium mínus) terem, s melynek levelét valóban sebgyógyításra használták. Fínomság számba menő életformabéli eltérés, de a nagyezerjófű félcserje (hemicryptophyton). A Wikipédia a gyöktörzses évelőkhöz sorolja (geophyta). Bardorff is a gyökér porának használatátról ír, tea formájában fogyasztva. Felsorolja hatóanyagait is, melyek között megemlíti a növény likacsos levelei által kibocsájtott illatos (citrom, vanília), de rendkívül gyúlékony éterikus olajokat, melyek a nyári nagy melegben maguktól is hirtelen lángra lobbanhatnak - talán innen a bibliai égő csipkebokor(?).



Ha az ember a falu felőli oldal bozótosán belül felfelé baktat a Szár-hegyen, megtalálja. Csak meg kell kerülni a magános tölgyet, s egy rövid sétát tenni még felfelé. Ha éppen május van és teljes virágban találjuk, el sem téveszthetjük.
Bokra önmagában nem lenne feltűnő, olyannyira belesimul kőrishez hasonló sötétzöld leveleivel a védelmet adó fagyalbokor árnyékába.



Figyelmünket ilyenkor sok más "hegylakó" is leköti. Ekkor virágzik a jajrózsa, a csodálatos illaú legyezőfű, a méreggyilok, az ezüstaszott, s ha nem is virágját, de pingponglabda nagyságú fehér gömb bóbitáját mutogatja a feketegyökér.














Csak törzse ágazik el. Virágtengelyén a nagy, szabadszirmú virágok hosszú fürtbe rendeződnek. A szirmok rózsaszínes beütéssel halványlilák, sötétlila erezettel. Felgörbülő, megnyúlt porzói, bibéje, ahogy Fazekas Mihály írja, "bibirtsósok".
Az itt található példányok nagyobbjai 1 méterig is megnőnek.

Majdnem elfelejtettem megjegyezni: védett, eszmei értéke 5000 Ft.